A képeim a lelkem vetületei.
Bennük van minden, amit érzek, gondolok, szeretek.
Örökké mindenütt a rendet, a harmóniát és az esztétikát keresem:
színekben, formákban, érzésekben, értékrendben és hozzáállásban.
Festészetemben a matematikusi látásmód ötvöződik a természet iránt érzett
elhivatottsággal és a színek csodálatával. Mindent rendszerezek, mérek,
körívekbe illesztek, geometriával fűszerezek. Élénk, letisztult színeket
vegyítek a fekete-fehér kontraszttal.
Szeretek játszani a fényes és a matt felületek váltogatásában rejlő lehetőségekkel.
A természetben előforduló formákat – tájakat, fákat, virágokat, felhőket, esőt,
hópelyheket, az égbolt és az évszakok változásait – látásmódom szerint
fordítom át saját nyelvemre.
Elvarázsol a kanyargós vonalak szabályos rendszerbe illesztése, a körök és a
körívek hatalma, összefogó ereje. Csodálom a természetet.
Lenyűgöz a formai és színbeli sokféleség, amivel megajándékoz bennünket.
A természet ereje és megújulási ösztöne folyamatosan ámulatba ejt – ebből próbálok meríteni,
ezt a szemléletet próbálom vászonra vetni.
Szeretném megőrizni ezt a csodálatos érintetlenséget, legalább a festményeimen.
Aggasztó, ami a Földünkkel történik, amit mi, emberek művelünk a természettel.
A képeimen rend van, üdeség, buján zöldellő fák, élénk színű virágok,
érintetlen erdei tisztások, ágak közt megbúvó fagyöngy… vagy egy kökénybokor
a téli szikesen.
Olyannak ábrázolom a növényeket, erdőket, virágokat, tájakat,
amilyenek az ember rombolása nélkül lennének… amilyenek lenni szeretnének.
Nagyon tetszik Delacroix mondása:
„A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára.”
Így próbálok alkotni, ez a szempont folyamatosan előttem van.
Néhány percnyi pihenést, egy lélegzetvételnyi esztétikai élményt szeretnék
nyújtani a szemlélőnek – szép gondolatokat, pozitív látásmódot, optimizmust.
Úgy érzem, ezekre a dolgokra egyre nagyobb szüksége van a ma emberének.
